Kalmi

Metropolitan és bicaj New Yorkban

Hétvégén volt időnk a serifel úgyhogy megnéztük a metropolitan múzeumot. Nehéz összefoglani pár mondtatban hogy milyen is, nekem az volt benne a legmegdöbbentőbb hogy azt már tudtam hogy New Yorkban kb. minden program legalább egy napos, na metropolitan legalább egy hetes. Elindultunk balra ahol a görög tárlat volt elképesztő mennyiségű műtárgyal ami szépen, a kronologiát követve átvált a rómaiakra, majd ha egészből eleged van csak elég egy termet odébb menni és egyből oceániával ismerkedhetsz, pl:

Egészen elképesztő, hogy tényleg minden van inkáktól egészen a 19. századi francia kultúráig. Az egyiptomi részleg különös gazdag még kazamatákat és templomokat és beépítettek a múzeumba:

Ráadásul a jegy napi jegy amiért annyi fizetsz amennyit akarsz (a 25 dollárt az elvárt). Mi is kimentünk egy kicsit pihenni és enni egy hot dogot a central parkba.

Majd visszamentünk hogy megnézzük az éppen aktuális kiállítást ami az iszlámmal fogalkozott.

Másnap - vasárnap - vásárlás lett betervezve. Én a serif javaslatára kinéztem egy bringát craiglisten. Kicsit agódtam mert azért 80$ azért elég jó egy 8 hónapos alig használt montiért (ha kölcsönöztem volna akkor 40$/nap lett volna), de végül megérte elmenni érte a 157. utcáig.

Egy nagyon kedves mexikói pártól vettem a bicót. Megérdezék hogy honnan jöttem, mondam: Magyarország, majd miután furán néztek, gyorsan hozzátettem hogy európa, erre már helyeselve bólogattak szóval ennyiben maradtunk. Mivel kb. 10 perce voltam a Cental Parktól gondoltam arra megyek a haza igy pont keresztül mentem az egész parkon. Azt hiszem ez a legjobb mondszer arra hogy ember megnézze az egész parkot. Néhány kép:

(Itt éppen Harry Potterest játszanak - sorry nem tudom pontosan hogyan hivják)

Nagyon jó dolgog New Yorkban bringázni, szuper szélesek az utak az autósok türelmesek, a kutyát se érdekli ha átmész a pirosn sőt ez kb. a new yorki élet része, igy aztán tényeg a bicaj leghatékonyabb közlekedési eszköz. Ezt képet hazafelé az 56. utca magasságában csináltam:

A new yorkiak azt mondják csak az elmúlt néhany évben lett ilyen jó a helyzet hogy elérték hogy kevesebb autó legyen a városban (nagyon felemelték a parkolási dijakat), plusz javítottak a utakon is. Az ittlétem felét metrózással a másik felét bicajozással töltöttem és az tapasztalat hogy jobban megéri a bicaj többet láttam a városból plusz azon brooklyni vonalon ahol én is jártam ott hétvégén karbantartás volt igy pótló busz volt csak - tiszta BKV feeling :) - aminel kis túlzással gyalog is gyorsabb az ember. Hazafelé kicsit kavarogtam, de igy legalább sikerült megtalálni az ultimate kajáldát:

Aztán héten megint csak dolgoztunk, csütörtön volt csak egy vacsora, ami kb. a serif búcsúbulija volt - meg pénteken egy ebédmeghívásunk - mert ő már pénteken elindult haza, szóval a második héten egyedül maradtam, még egy hétig.

Ismét New Yorkban

Még szűk egy hétig. Március 20án indultam, többek közt egy romániai misszióról hazafelé tartó alabamai baptista házaspárral. Sikerült elkövetni azt a hibát hogy megmondtam katolikus vagyok (remélem pblue nem feszít keresztre :), csak nem gyakorlom. Na ezután jól fellelkesült, elkezte magyararázni milyen jó neki hogy itt van jézus mert hozzá mindig fordulhat és így biztonságban van. Még szoróanyagot is kaptam mikor kiderült hogy nem tudom ki is az a Billy Graham. Megkért hogy írjam le a nevem, hogy meg tudjon keresni a facebookon de szerencsére eddig nem sikerült neki. Valszeg az ékezetek miatt :)

Egészen elképesző hogy hiszen az emberek ilyesmikben: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=lszFltpA_WY#!

Parisban szálltam át egy A380-asra, nem semmi egy gép. Szuper helyem volt ablak és egy francia - amerikai hazáspár között. Vicces volt figyelni ahogy felváltva beszélnek angolul és franciául a lányukhoz aki - velem ellentétben - két éves kora ellenére egész jól tűrte a hosszú repülőutat.

Megérkeztem időben a JFKre, de utánna jött csak a java. Betereltek minket egy szűk folyosóra hol egy idő után se előre se, hátra nem lehett haladni és persze senki se mondott semmit hogy most mi is van tulajdonképpen. Aztán később kiderült hogy nem engednek le minket a passport controlhoz mert tele van a lenti váró is és kb. 3 óra lesz mig lemegy a sor. Na ezt a franciák nehez viselték, az meg pláne sok volt hogy az officer megkérte őket hogy menjenek már kicsit hátrább és alkossanak rendes sort, mert igy senki nem fog lejutni plusz levegő is alig van. Aztán persze jöttek más járatokról is főleg ameriakiak akiknek az officerek “US residents, US residents” felkiálltással szabad utat nyitottak nekik rajtunk keresztül. Erre a franciák: “French people, french people” skandálásal reagáltak, majd egy idő után rákezdtek a francia himnuszra is. Szóval szuper volt a hangulat de persze ez se segített, igy 3 és fél órát töltöttem a reptéren. Nem így terveztem, de végül taxizam a brooklyn-i szállásig: http://goo.gl/iTdbQ

A hétköznapok munkával teltek volt hogy hajnali 1-ig, de azért hétvégén volt idő vásárolni és serifel elmentük a Central Parkba meg a Metropolitanba. Erről majd később, addig is itt kép arról új TV amit Tom rendelt az irodába hogy tudjon Budapestel videotelefonálni:

A sörválaszték brooklynban is jó - egy két sör a manhattani whole foodsból van -, az eddigi termés:

Még felbontom ezt a Brooklyn Stoutot aztán elmegyek aludni. Folyt. köv.

Kérdezz a tumblrtől

Úgy néz ki hogy csütörtökön - dec. 8.-án - találkozunk a tumblr csapatával itt New Yorkban, hogy buglistát cseréljünk. Itt a nagy lehetőség hogy megváltoztasd a tumblrt :)

NYC hétfő, kedd

Hétfő, de előtte még itt egy kép a Rockefeller center környékéről mert vasárnap még oda is elmentünk:

Mivel hétfőn már dolgozni kellett menni, de nem tudtam aludni ezért elindultam korán az iroda felé hogy ott a környéken keresek egy wifis helyett. Hosszas keresgélés után ez egy starbucks lett végül ahogy olyan rendszerben szolgáltak ki hogy felvették név szerinti rendelést, majd odébb kellett várakozni hogy szóljanak név + amit kértél felkiáltással. Mivel kicsit elbambultam én egyből ugrottam az általam kért “grande latte”-ra és csak az asztalnál vettem észre hogy a pohárra “Joe” van írva.  Szóval bocs Joe.

Az irodát hamar megtalaláltam, itt van néhány kép a tetőről:

Hétfőnként a gawkerban céges ebéd van amit el is fogyasztottuk Jézus és Maria figyelő tekintete alatt.

Munka után elmentünk ebédelni a veselka nevű ukrán étterembe ahol konkrétan akkora bölényburgert adtak, hogy bár majdnem szédültem az éhségtől nem bírtam megenni az egészet.

Azért itt lehetett mindenféle más finomságot is kapni:

Munka és a Jet leg miatt végül is csak a WTC-t és Wall Streetet néztük meg.

Épül a Freedom Tower, a Ground Zerot nem is nagyon lehet megközelíteni. Itt lehet érzeni hogy mégis mekkora léptékek vannak: ahogy néztem azokat a nagy épületeket szinte beleszédültem.

Nagy a készültség nagyon sok a rendőr és tele van a hely tankcsapdákkal.

Láttuk az occupyosokat a zuccotti parkban, de nem voltak sokan, csak kb. 30-an mert egy demszkys húzással hogy az ünnepek miatt fel kell díszíteni a teret, nem engedik gyülekezni a népet.

Eztán még elsétáltunk a Brooklyn hídig amiből ugyan nem láttunk sokat sokat, de azért lehetett érezni hogy mekkora léptékek vannak itt is.

Kb. ekkorra tűnt fel hogy Manhattanban mennyire vigyáznak a gyalogosokra az autósok. Ha a legkisebb jelét is látják hogy az ember le akar lépni a járdáról akkor azonnal megállnak. Mivel bicajosok - elég sok van belőllük, mondjuk jó időnk is volt - állatok, nekem az az elméletem hogy ez nem a közlekedési kúltúrnak köszönhető hanem csak egyszerűen jó munkát végeztek az amerikai kártérítési ügyvédek :)

Keddre teljesen kimerültem ezért csak elmentem etelével SIMkártyát venni hogy legyen net a zsebunkben - ami egyébként 2G-t jelent - majd beültünk a Mark nevű helyre ahol slidert adnak nagyon finom krumplival és remek blue point csapolt lagerral. (a slider tulajdonképpen egy pici hamburger)

Foly. köv.